Falfestés saját kezűleg
Vágyaink és lehetőségeink között falfestés esetén is összhangot kell teremtsünk. Tisztázzuk magunkban a festés célját, valamint azt, hogy a kiválasztott szín(ek), díszítő elemek összhangban állnak-e velünk, vagy azzal, aki az adott helyiséget használni fogja. Törekedjünk arra, hogy az elképzelt szín(ek), mintázat, stílus, illeszkedjen a lakás adottságaihoz, a helyiségek méreteihez, belmagasságához, berendezéséhez, megvilágításához…stb.
Az elképzelt stílusnak és az alapfelületnek megfelelő minőségű anyagokat vásároljunk.
Ha már megálmodtuk lakásunk új színösszeállítását, következő eldöntendő kérdés a kivitelezés módja: bízzuk szakemberre vagy „valósítsuk meg önmagunkat”.
Az utóbbi változat mindamellett, hogy nem kis kihívás, jelentős költségcsökkentést vonhat maga után, amit esetleg a felhasználandó anyag minőség javításába invesztálhatunk. A vállalkozónak kifizetendő munkadíjat megspórolva marad pénzünk igényesebb anyagok vásárlására, kreatív ötletek megvalósítására, díszléceket , vagy színes és kreatív festékeket vásárolhatunk a megtakarításból. Így nem csak szép tiszta felületeket kapunk, hanem lakásunk valóban megújul, „látszik” a munka eredménye, és nem utolsó sorban a jobb anyagok használatával tartósabb, jól tisztítható, vagy a későbbiekben sokkal könnyebben renoválható felületeket kapunk.
Munkánk során nagyon fontos a lépésről-lépesre haladás, tehát a munkafolyamatok előírásszerű betartása.
A fal festéséig a következő munkafolyamatokat kell elvégezni:
- a fal tisztítása, portalanítása, a régi rétegek lekaparása – szükség szerint
- glettalapozás – ha szükséges
- glettelés, lukak, repedések tömítése – szükség szerint
- vakolaterősítő üvegszövet tapéta, fátyoltapéta felragasztása – szükség szerint
- diszperziós mélyalapozás – szükség szerint
- falfestés
Felmérés és terv készítés
Ahhoz, hogy a rendelkezésre álló lehetőségekkel élni tudjunk, a korszerű anyagokat meg kell ismernünk és előre meg kell terveznünk a lakásunk színeit, és össze kell állítanunk az egyéb felhasználandó anyagok, díszítő elemek és szerszámok listáját.
A festési munkának csak akkor szabad neki látni, ha már minden szükséges anyag, kellék és szerszám a birtokunkban van.
A felmérés legfontosabb lépései:
- a kezelendő felület állagának megállapítása:
Ilyenkor döntjük el, hogy a meglévő felületre felvihetők-e még újabb festékrétegek, vagy el kell távolítanunk a jelenlegi rétegeket. Amennyiben a falfelület „hordképes”, nincsenek levelesen leváló részek, és a múltban 4 – 5 réteg festéknél több nem volt felkenve, úgy általában az előző rétegeket nem kell eltávolítani.
- fontos megállapítanunk az utolsó festékréteg anyagát:
Az utoljára felkent festék adott esetben meghatározhatja a következő réteg festék fajtáját, esetlegesen a glett típusát is. Amennyiben a régi réteget nem akarjuk lekaparni, úgy bizonyos esetekben a diszperziós mélyalapozás ad lehetőséget arra, hogy más fajtájú (kötőanyagú) festéket alkalmazzunk. Ezzel kapcsolatban részletesebben írunk a „Milyen beltéri falfestékek közül lehet választani” cikkünkben.
A régi festékrétegeket kaparással, mechanikai úton tudjuk a vakolatról eltávolítani, ami után glettelés szükséges.
- glettalapozó anyagszükséglete:
A glettalapozó használata abban az esetben szükséges, ha a vakolat szemcsésen pergő, szilárdsága kétséges. Egy liter glettalapozó átlagosan 5–15 nm falfelületre elegendő. Mindig vegyük figyelembe a falfelület adottságait, gyengébb vakolat esetében nagyobb töménységben használjuk.
- a szükséges glettanyag:
A glettanyag mennyiségének meghatározását befolyásolja, hogy a teljes falfelületet, vagy csak a hibás területeket gletteljük, ill. tömítjük. A teljes terület glettelése esetén négyzetméterenként és milliméterenként kb. 1 kg glettanyaggal kell számoljunk. Tehát például: 2 mm vastag glettanyag felhordása 10 nm-re 20 kg poranyagot igényel. Amennyiben csak repedéseket, lyukakat akarunk tömíteni, illetve simítani, úgy a falhibák mélysége, térfogata határozza meg az anyagszükségletet.
A glettelési munkafolyamat során szükség lehet még: repedésfedő üvegszövet csíkra (bandázs), akril tömítőanyagra.
- vakolaterősítő üvegszövet tapéta:
A fátyol vékonyságú üvegszövet tapétával (üvegfátyol) megakadályozhatjuk a vakolat készítésekor és felhordásakor elkövetett hibák kiújulását. Felragasztásával az egyes vakolatokra jellemző pókhálószerű berepedezést véglegesen eltüntethetjük, a laza vakolatot összefogja, kiválóan festhető. Az üvegfátyol tapétát egy méter széles tekercsben, 25 vagy 50 méter hosszúságban vásárolhatjuk meg. A tapétázandó felület területéhez képest kb. 3-5 %-kal többet vásároljunk a hulladékra gondolva. Az erősen tagolt felületeknél (sok ablak és szeglet) a rátartás több is lehet. A tapéta felragasztásához ragasztóra is szükség van. Két típus kapható, az egyik porformában, amelyet vízzel kell bekeverni. A porformájú ragasztó 1 kilogrammjából kb. 50 négyzetméter tapétát tudunk felragasztani. A felhasználásra kész, gél állagú ragasztóból 1 nm-re 0,2-0,3 kg-t kell vásárolni.
- diszperziós mélyalapozó mennyisége:
A diszperziós mélyalapozó használata nem minden esetben szükséges, azonban használatával munkánk jó eredményét biztosíthatjuk. A beeresztő mélyalapozó magas kiadósságú, általában 5–15 nm/ literben határozzák meg az anyagfelhasználás mértékét, és mellette az ára sem magas, így használatát akkor is javasoljuk, ha nem feltétlenül szükséges. Általában 1 liter mélyalapozó előírásszerű hígításával és használatával 10 nm falfelületet tudunk beereszteni. Erősen szívó, porózus felület esetében két rétegben vigyünk fel mélyalapozót. Az anyagból annyit szabad használni, annyira kell telíteni a pórusokat, hogy felfényesedés ne álljon elő. A kezelt felület matt fényű kell maradjon. Amennyiben túlzásba estünk a használattal és a felület felfényesedett, úgy a felület átcsiszolásával javíthatjuk a hibát.
- a falfesték mennyiségének megállapításához a festendő felület területének nm-ben való meghatározása:
Mérjük fel a festendő falfelület területét, határozzuk meg négyzetméterben.
A festékek esetében, az adott kiszerelés egy meghatározott nm mennyiség fedésére elegendő. Az egyenletes színhatás érdekében ajánlatos minimum 2 réteggel számolnunk, tehát a kiszámolt összfelület kétszerese és a festék jellemzői között feltüntetett „kiadóssági érték” hányadosa adja a megvásárolandó festék mennyiséget. Vigyázzunk! A festékgyárak különbözőképpen adják meg a kiadóssági értékeket, előfordul, hogy a két réteghez szükséges értéket adják meg, vagy ritkán de, az is előfordul, hogy literben árusítják a festéket, de a kiadósságot kg-ban határozzák meg…. Erős színek, vagy a festés helytelen előkészítése esetén előfordulhat, hogy 3 réteggel kell kalkulálni. Általánosságban a falfestékek 1 literjéből 5 nm-t tudunk 2 rétegben lefesteni, de ez mindig függ az adott festék tulajdonságaitól, valamint a helyi adottságoktól és az alapozás milyenségétől. A mennyiség meghatározásánál vegyük figyelembe, hogy mindig van hulladék, elcseppenés, és az edények falán is marad anyag. Színes falfesték házilagos előállításához színező festéket vagy színezőpasztát kell vásárolni. Házilagosan ezzel a módszerrel csak pasztellszínek állíthatóak elő. A színezendő festék 5 %-ánál többet ne tegyünk a falfestékbe a színezékből, ettől csak akkor térjünk el, ha a festék ismertetőjében erre rámutatnak. A szaküzletekben általában tudnak mutatni színtáblát, amelyen látható, hogy milyen színmélységek érhetőek el otthoni színezéssel. Erős színeket a szakkereskedőknél kevertethetünk, vagy gyárilag előállított készre kevert színekből tudunk választani.
- szerszám és eszköz szükséglet:
Takarófólia bútortakarásra, vastag takarófólia, vagy hullámpapír a padlóra. Krepp- (festő) ragasztószalag a fóliák rögzítésére, valamint a festendő/nem festendő területek határolásához.
A plafon eléréséhez létra és/vagy teleszkópos rúd. A teleszkópos nyélhez csatlakoztathatunk csuklós nyelű csiszolóvászon-befogót, valamint különböző festőhengereket.
A fal kaparásához falkaparó, valamint keskenyebb-szélesebb spakli, csiszolóvászon (finomabb és durvább) szükséges. A csiszolóvászonhoz vásárolható többféle befogó-rögzítő (kézi csiszoló), amely megkönnyíti ezt a „nem szeretem” munkát.
A glettalapozó felhordásához vödör, festőkefe és/vagy teddy henger, teddy rács, ecset szükséges. Teddy henger helyett inkább falfestőkefét vagy egy széles, vastag ecsetet ajánlunk, mert az jobban bedörzsöli a pórusokba az alapozót.
A gletteléshez glettvasra, spaklira, vödörre van szükségünk.
A vakolaterősítő üvegszövet- vagy üvegfátyol-tapéta felragasztásához vödör, tapétaragasztó kefe, ecset, tapétasimító kefe és/vagy tapétasimító üvegszövethez (UNI-TAP műanyag lap), és megfelelő olló szükséges.
A diszperziós mélyalapozó felhordásához vödör, festőkefe és/vagy teddy henger, teddy rács és ecset szükséges. Teddy henger helyett inkább a festőkefét ajánljuk, mert az jobban bedörzsöli a pórusokba az alapozót.
A festéshez több vödörre is szükség lehet, valamint festéktartó tál kisebb felületekhez, falfestő kefe és/vagy teddy henger, teddy hengerhez lehúzórács, szélesebb-keskenyebb ecsetek, teleszkóp nyél, kicsapó zsinór, takarófóliák.
Miután az anyag- és szerszám szükségletet meghatároztuk, el tudjuk készíteni a költségkalkulációt.
A szoba előkészítése festésre
Lehetőleg csak a nagyobb bútorok maradjanak a helységben, középre rendezve, lefóliázva. Igyekezzünk a „csomagolást” minél tökéletesebben elvégezni, mert - különösen csiszolás esetében - a por minden apró résen képes a fólia alá szállni. A padlóra „létrázható” vagy „lépésálló” fóliát érdemes fektetni – széleit ragasztó szalaggal rögzítve, megelőzendő hogy a létra belegabalyodjon, vagy kiszakítsa azt. A padlóra használhatunk hullámpapírt vagy erős takarópapírt is. A papír előnye a fóliával szemben, hogy jobban véd a mechanikai sérülésektől, kis mennyiségű nedvességet képes magában is tartani. Hátránya az, ha baleset történik és több nedvességet kap, elázik és szétmállik. Az ajtó-, ablakkereteket és a kapcsolókat (a kapcsoló fedeleket eltávolítva), zárakat, kilincseket krepp szalaggal (festőszalaggal) védhetjük meg. A csillárt és lámpákat fóliába csomagolva óvhatjuk - ha nem kerültek leszerelésre. A becsomagolt lámpákkal vigyázzunk, mert a csomagolás az égőktől átforrósodhat és tüzet okozhatunk! A festendő/nem festendő területeket mindig határoljuk krepp szalaggal, és a takarásra mindig nagy gondot fordítsunk, mert a takarítás, az elcsöppent festék eltávolítása mindig sokkal nehezebb, mint a megelőző munkák elvégzése. A létra lábát több rétegben tekerjük rongyba, így megelőzhetjük a padlóburkolat karcolódását, sérüléseit.
Falelőkészítés
Minden jó munkának az alapja az előkészítés és az alapozás. Az előkészítést, az alapozást és a glettelést nagy gondossággal kell elvégezni, hogy az eredmény majd látványosan szép legyen. Először a falakat kenőszappanos vízzel lemossuk. A nyeles kefét gyakran bemártva jól átnedvesítjük a felületeket. A lemosás megtisztítja a felületet, a laza rétegeket fellazítja. Ha a mosás hatására nagyobb felületeken fellazul a felület és könnyen eltávolíthatóvá válik a régi festés, akkor a teljes felületről távolítsuk el azt, ami lekívánkozik. A málló részeket falkaparóval, spaklival a réteg alá nyúlva lehántoljuk, letoljuk. A kaparást addig kell végeznünk, míg láthatóan stabil felületet nem nyerünk, tehát ami „lekívánkozik”, attól tényleg meg kell szabadítani a falat. Ilyenkor előbukkannak a fal kisebb-nagyobb sérülései, repedései, amiket be kell „foltoznunk”. A javítandó területeket a javító anyag, a glett felhordása előtt mindig nedvesítsük be. A rések, repedések, lukak széleit tágítsuk meg és a bekevert glettanyaggal, habarccsal foltozzuk be. Nagyobb hézagok, vakolathiány eltüntetéséhez, pótlásához használjunk az erre a célra előkevert vakológipszet. Gerendák, ajtó- és ablaktokok mellett, problémás vagy eltérő szerkezetek találkozásánál a vakolat gyakran bereped. A kiújuló repedések megszüntetéséhez használjunk (a repedés foltozása után) a glettanyagba ágyazandó üvegszövet csíkot (bandázs), súlyosabb esetben „rácsosszalagot”. A mélyebb repedések és lyukak a habarcs száradása után újra berepedhetnek, ebben az esetben a műveletet megismételjük. A fal „foltozása” után jön a glettelés. Ehhez legjobb, ha gyárilag bekevert poranyagot (ehhez otthon csak vizet kell majd hozzákevernünk, hogy felhasználásra kész legyen), vagy feldolgozásra kész anyagot vásárolunk, mert ezek sok olyan adalékot tartalmaznak, amelyek megkönnyítik a munkát, és segítségükkel nehéz azt elrontani. A bekevert glettanyagot spaklival a glettvas élére helyezzük és laposszögben a falhoz gyengén hozzányomva, széles mozdulattal felkenjük a falra. A felesleget a meredekebben tartott glettvassal húzzuk le, a simítást majdnem a fallal párhuzamosan tartott szerszám élével végezzük. A már simított részre ne térjünk vissza, mert felsértjük a felületet. Ha hibát vétettünk, ne keseredjünk el, mert az igényes glettelés két rétegben történik. Az első réteg glettanyag felkenése és száradása után átcsiszoljuk a teljes felületet, az első réteg hibáit ilyenkor korrigálhatjuk. A csiszolóvászon durvasága/finomsága igazodjon a hibák durvaságához. A csiszolás nem eredményezhet felkarcolt felületet. Csiszolás után a falat portalanítsuk, a lecsiszolt port takarítsuk össze rögtön, mert a rendkívül finom por mindenhová beeszi magát. A második réteg glett felhordása és csiszolása az első réteg munkarendjét követi. A fal portalanításáról a második réteg után se feledkezzünk meg. A szegletek, sarkok, ablak- és ajtókávák glettelését szélesebb spaklival végezzük. A mennyezeten végzett jó munka a legfontosabb, mert a hibák (dombok és lankák) itt látszanak meg leginkább. A mennyezeten, a fejünk felett végzett munka a legnehezebb. Munkánk minőségét „súrló fényben” (a fal oldalról történő megvilágítása) ellenőrizhetjük. A fal előkészítése, glettelése nehezebb és tovább tart, mint egy egyszerű falfestés, tehát a nehezén már túl vagyunk….
A falfestés
A festék anyagának kiválasztásához kérjük olvassa el „A milyen falfestékek közül lehet választani” című cikkünket.
A festést mindig a mennyezet festésével kezdjük. A plafont általában fehérre, vagy világos színűre szokták festeni, nagy belmagasságú helyiségekben ezt a világos színt az oldalfal felső részén keskeny sávban még lefestik. Mutatós megoldás, ha a mennyezet és az oldalfal találkozásába (holker) polisztirol díszlécet ragasztunk. Ha a szoba magas, és a mennyezet színét keskeny sávban az oldalfalon is alkalmazzuk, akkor a két szín találkozását egy harmadik színnel, bordűrrel, vagy polisztirol díszléccel választhatjuk el. Az oldalfalon a két szín találkozásának vonalát, vagy a körbefutó díszléc helyét legkönnyebben kicsapó zsinórral tudjuk kijelölni. (A kicsapó zsinór egy hosszú zsineg, amely festékporon van áthúzva.) A színelválasztás magasságát a padlótól számolva a sarkokban mérjük ki. Két kimért pont között kifeszítjük a festékezett zsinórt, a feszes zsinórt a faltól elhúzzuk, majd elengedjük. A zsinóron levő festékpor így a falon nyomot hagy – ez lesz a színelválasztó vonal.
A mennyezet festése (ugyanúgy, mint a glettelés esetén) kritikusabb, mint az oldalfal festése. Érdemes jó minőségű csepegésmentes, sűrűbb festéket vásárolni, mert a fejünk felett csorgó-csöpögő festékkel dolgozni rosszabb, és az elfröccsenés, folyás veszélye nagyobb. A festéket akár kefével, akár hengerrel visszük fel, akár a mennyezeten vagy az oldalfalon, tartsuk be azt a szabályt, hogy az átvonás, vagy a „gurítás” utolsó iránya a helyiség megvilágításával legyen párhuzamos. A sarkokat, a padló feletti keskeny sávot tanácsos előre ecsettel kifesteni a szélek vonalában mind a mennyezeten, mind az oldalfalon, egy megfelelő méretű ecsettel. A szélekkel párhuzamosan fessünk le egy sávot, nehogy a kefével, vagy a teddy hengerrel túlfussunk azon. A szélek mentén, a színelválasztó vonalnál, a határozott egyenes vonal kialakításához segítséget nyújthat egy műanyag lap, amit odatartunk és mellette festünk. Ha a falon kiemelkedő faldísz, vagy kazetta van, azt is célszerű előbb körbefesteni. A falfestést lehetőleg mindig folyamatosan, egymást követő sávokban végezzük, vagyis a frissen festett sáv mellé fessünk. A nedves festékréteget a nedvessel dolgozzuk össze. Száradás után így nem lesz sávos a falunk.
Hasznos tudni
- színvelálasztó vonalat a padló szintjétől mérve jelöljük,
- a mennyezet színe általában fehér, és ennek festése megelőzi a falakét,
- ajánlatos cseppmentes, sűrű mennyezetfestéket választani,
- színezékből maximum annyit keverjünk a festékbe, amennyit a festék leírása megenged,
- a színezéket oldva, fokozatosan adagoljuk a festékhez, kezdjük a színezést kis mennyiségű színezék adagolásával, egy-egy adagolás után alaposan keverjük össze a festéket és így kenjünk ki egy keveset, azt szárítsuk meg – így ellenőrizzük a színt és kerüljük el a túlszínezést,
- a kikent színmintát árnyékban, természetes fénynél, lámpafénynél is nézzük meg,
- hígítást a színkeverés után végezzük el, mert a színkeveréssel is vizet töltünk a festékhez, utóhígításkor ezt is vegyük figyelembe,
- a festéket munka közben gyakran keverjük meg, hogy állaga állandóan homogén legyen,
- a sarkokat és szegélyeket előbb egy vastag ecsettel fessük le, majd következhet az egész fal,
- a létrára akasztott vödör és benne a max. festékmennyiség kb. 5 kg legyen, hogy ne okozzon balesetet,
- a létra lábára posztópapucsot húzva nem kell azt emelgetni, csak húzni, de a húzással vigyázzunk, kiömölhet a festék,
- ha több színű festékkel dolgozunk, mindegyikhez másik hengert használjunk, vagy nagyon alaposan mossuk ki a hengert, és az új színnel egy próbafelületen fessünk addig, amíg biztosak nem vagyunk abban, hogy a régi szín teljesen kitisztult,
- másnapi használathoz a szerszámokat mossuk ki, és fóliával légmentesen csomagoljuk be, hogy megakadályozzuk a kiszáradást,
- a munka befejeztével alaposan mossuk ki és szárítsuk meg a használt eszközöket.