Lazúrozás
A fa természetes szépségét az ember mindig nagyra becsülte, már a régmúltban is ismerték és használták a lazúrozás technikáját. A finom elosztású pigmenteket tartalmazó olajos és szeszes lazúrokkal a bútorkészítő mesterek remekműveket alkottak. A lazúr lényege, hogy összetételétől és színétől függően különböző mértékben láttatni engedi a fa változatos erezetét. A lazúrok fajtájától függően a munkafelület végső megjelenése is különböző, ezért a termékeket jellemzőik alapján csoportokba foglaljuk a könnyebb választás érdekében.
A munka megkezdése előtt mérjük fel, mennyi anyagra lesz szükségünk.
Ez nem könnyű feladat, mert a használati utasítások csak hozzávetőleges értékeket tudnak megadni. A fára felmázolandó lazúrféleségek anyagfelhasználását erősen befolyásolja a festendő fa milyensége, tulajdonságai. A már pórustömített, favédőszerrel kezelt fa kevesebb anyagot vesz fel. A puhafa szívóképessége erősebb, a keményfáé gyengébb, a kisebb nedvesség tartalmú fa több, a nagyobb nedvesség- vagy gyantatartalmú fa kevesebb anyagot szív magába.
A fából készült tárgyaink védelméhez a megfelelő anyagot kell válasszuk. A nem mérettartó szerkezeteket, amelyek esetleg félnyers fából készültek és az időjárás, a nedvesség, a napsütés állandó váltakozásának vannak kitéve, nem szabad filmképző lazúrral bevonni. Az ilyen tárgyakon (kerítés, zsindely, pergola) az állandó méretváltozás miatt előbb-utóbb megreped a bevonat, ezért ezeket vékonylazúrral, vagy rugalmas fedőlazúrral kezeljük. Az időjárásnak kevésbé kitett, mérettartó és korlátozottan mérettartó (ajtó, ablak, lambéria, kapu), megfelelően szárított fából készített tárgyak bevonására alkalmazhatunk vastaglazúrokat.
A munka megkezdése: A még kezeletlen, natúr fa legyen légszáraz, a göcsörtöket és a fahiányokat pótoljuk és simítsuk el színazonos folyékony fával, a gyantakiválásokat észter hígítóval távolítsuk el. A fát csiszoljuk szálirányban simára, és portalanítsuk a felületet. A faanyag alapozásáról (pórustömítés, faanyagvédelem) kérjük olvassa el a Faanyagok kezelése, favédelem című cikkünket! Az alapozott felületre hordhatjuk fel a különböző lazúrokat.
A lazúr felkenését soha ne a széleken kezdjük, hanem a festendő terület belsejében. A szélek felé hosszanti irányba haladva lendületesen kenjünk, csuklóból vezessük az ecsetet. A hosszanti felfestést keresztirányban az ecsettel húzzuk át, ezzel egyenletesre oszlatjuk a felvitt lazúrt. A befejező ecsetvonás egyezzen meg a száliránnyal. A felvitt rétegek között, de különösen az első réteg száradása után, csiszoljuk meg a munkadarabot. Ezzel nemcsak a tapadást segítjük elő, hanem sokkal szebb, simább felületet kapunk, ha az első réteg lazúr által felhúzott szálakat egy finom csiszolóval szálirányban eltávolítjuk.
Ha a lazúrozandó fa már lakkozott vagy festett, a régi rétegeket el kell távolítani, mert a pácok és a lazúrok csak szívóképes felületen tudnak megkapaszkodni. A korábbi rétegek eltávolítása után alapozzuk a fát, majd a lazúrral vonjuk át.
Ha viszont a fa korábban lazúrozva volt, úgy a lazúrozott, elöregedett felületekről levelekben leváló réteget drótkefével, csiszolóvászonnal távolítsuk el. A teljesen lekopott részeket favédőszerrel kezeljük. A megmaradt lazúrozott felületet csiszoljuk át, majd portalanítsuk a teljes felületet. A portalanítás után foltozzuk ki lazúrral a festékhiányos részeket, majd a foltok száradása után jöhet a teljes felület átvonása. A teljes felület átvonására valamivel sötétebb színt válasszunk, hogy a foltok által létrejött színeltérés ne legyen látványos.
A lazúrozás és pácolás a tartósan talajjal vagy vízzel érintkező felületek esetén nem biztosít kellő védelmet.
A festési munkálatokat ne végezzük tűző napon, felmelegedett felületre se fessünk. A festék oldószerének gyors párolgása megnehezíti a festék terülését, lehetetlenné válik szép és jó munkát végeznünk. A túl alacsony hőmérsékletnél (+10 Cº alatt) a vizesbázisú termékek kötése, száradása vészesen csökken.
Pác
Nem tartozik a lazúrfestékek közé, de a fából készült tárgyakat színezik vele. A pácolás önmagában semmiféle védelmet nem nyújt, optimális rétegvastagságban felhordva teljesen beszívódik a fába, színezett, de natúr, matt megjelenést biztosít. Kültéren a színezék kimosódásának a veszélye miatt a csak páccal kezelt felület károsodhat is. A páccal történő színezés után gyakran fedik a felületet különböző lakkokkal, amelyek már valódi védelmet nyújtanak. A por alakú vizes fapác 10 grammos csomagja megfelelő hígításban kb. 8 m2 egyszeri átkenésére elegendő. Leggyakoribb a vizes fapác, de beszerezhető szeszes is. A fa színezésénél használatos összes szín kapható a szaküzletekben, a szokásos elnevezésekkel árulják, mint például dió vagy paliszander. Az elnevezéseket csak támpontnak használjuk, ugyanazon szín a különböző munkadarabokon eltérő árnyalatban jelenik meg. A pác színének beállítása rendkívül egyszerű, az oldószer (víz vagy szesz) adagolásával sötétebb vagy világosabb tónus állítható elő.
Kapcsolódó termékünk:
Vékonylazúr - oldószeres
A vékonylazúrok mélyen beszívódnak a fa rostjai közé, kiemelik a fa eredeti erezetét és növelik a fa víztaszító képességét. Pórustömítéssel és favédelemmel ellátott tárgyon tartós bevonatot képeznek. Felhasználásuk előnyös a nem mérettartó szerkezeteknél (kerítés, pergola, és egyéb kültéri faszerkezetek), mivel filmképzésük csekély, így az alakváltozásból eredő festékfilm-repedezés nem jöhet létre.
A megfelelő és a szükséges általános előkészítési eljárások (ld. fentebb) és a favédőszer száradása után a vékonylazúr felhordása 2-3 rétegben történik. Az anyagigény gyalult fán rétegenként 15-18 m2/liter, durvábban megmunkált fán az anyagigény magasabb. A fa víztartalma a 18%-t ne haladja meg. A rétegek között, de különösen az első réteg száradása után, a lazúr felhordása által felhúzott szálkákat finom csiszolóval szálirányban csiszoljuk át. A csiszolással szebb, simább felületet kapunk. Az oldószeres vékonylazúrokat szinte soha nem kell hígítani, ecsetet elmosni vagy szükség esetén hígítani szintetikus hígítóval vagy lakkbenzinnel lehet.
Előnye a vastaglazúrokkal szemben, hogy könnyebb a már lazúrozott, de átvonásra szoruló tárgy megújítása. A vékonylazúrral kezelt felületen nem kell az elöregedett, repedezett filmréteggel számolni. A felület átcsiszolása után átvonható. A kész munkadarab optikailag matt, kinézetre és fogásra megtartja a fa jellegzetességeit. Kapható nagy színválasztékban, vizes és oldószeres változatban. A vizes és oldószeres termékeket egymással nem szabad keverni. A színtelen változatot a gyártók általában nem ajánlják kültéri felhasználásra. Kapható kültéren is használható színtelen vékonylazúr is, de mindig vegyük figyelembe, hogy mi van a dobozra írva.
Kapcsolódó termékeink:
- Capadur Impregnáló Lazúr - a Capamix színezőrendszerben színezhető
- Lazurán vékonylazúr
- Supralux vékonylazúr
- Xyladecor Classic
Vékonylazúr – vízbázisú A környezetbarát vízbázisú vékonylazúrok kiválóan alkalmazhatók mérettartó és korlátozottan mérettartó faszerkezetekre (mint pl. ajtók, ablakok, lambéria, zsaluzat) kül- és beltéren egyaránt. Egyes gyártók termékei gyermekjátékok festésére is alkalmasak. Gyermekjáték festésénél az alapozáshoz is környezetbarát terméket használjunk. A terméket használjuk lehetőleg rendszerben, az adott termék leírásában ajánlott alapozót használjuk.
A vízbázisú termék használatánál az alapozás, a felhordás mikéntje az oldószeres változatnál leírtak szerint történik. Az anyagigény gyalult fán rétegenként 9-10 m2/liter, durvábban megmunkált fán az anyagigény magasabb. A vízbázisú termék előnye, hogy száradási ideje rövidebb, az egymást követő rétegeket gyorsabban építhetjük fel. Ajtók és ablakok lazúrozásánál a beragadás veszélye csökken. Hígításhoz (ha szükséges), az elcseppent lazúr eltávolításához, a szerszámok tisztításához csapvizet használhatunk.
A vizes vékonylazúrral kezelt fa megtartja struktúráját, rajzolata, tapintása természetes. A felületen a festékfilm réteg vékony, ezért fényessége csekély. A színtelen változatok általában nem UV állók.
Kapcsolódó termékünk:
- Capadur Decorlasur - a Capamix színezőrendszerben színezhető
Vastaglazúr – oldószeres Az oldószeres vastaglazúr nehezebben "kapaszkodik a fába", inkább rétegképző, emiatt és "húsosabb" volta miatt viszont hatékonyabban védi a fát. A megfelelő előkészítésre és felhordásra kényesebb, mint a vékonylazúrok vagy a pácok. A szakszerűen felhordott vastaglazúr esztétikus selyemfényű bevonatot képez a felületen. Selymes csillogása alatt a fa erezete szépen látszik, a felület sima tapintású, jól tisztítható. Nagy színválasztékban kapható, az azonos gyártmányok színei egymás között korlátlanul keverhetőek. A színtelen változatok általában önmagukban nem, csak színessel keverve, vagy átfestve használhatóak kültéren. Kül- és beltéren, mérettartó faszerkezetekhez (ajtó, ablak, lambéria, kapu) a fentebb leírtak szerint alkalmazva, a teljes technológiai rendszert betartva (pórustömítés, favédelem, lazúrozás) hosszantartó védelmet nyújt. Tartós védelemhez legalább két réteg felhordása szükséges. Az anyagigény gyalult fán rétegenként 12-15 m2/liter, durván megmunkált fán ez az érték növekszik. A termék általában az alapos felkeverés után használatra kész, hígítani nem szükséges. A szerszámokat elmosni, az elcseppenést száradás előtt eltávolítani lakkbenzinnel vagy szintetikus hígítóval lehet.
Kapcsolódó termékeink:
- Capadur F7 Langzeitlasur - a Capamix színezőrendszerben színezhető
- Lazurán selyemfényű vastaglazúr
- Sadolin Extra vastaglazúr
- Supralux vastaglazúr
- Xyladecor Royal vastaglazúr
Vastaglazúr – vízbázisú A vízbázisú vastaglazúr megjelenése selyemfényű, a fa struktúrája jól látszik, a kezelt felület sima tapintású, jól tisztítható. Alkalmazása és a felhordás módja megegyezik az oldószeres vastaglazúrnál leírtakkal.
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a termék előnye a gyorsabb száradás. A rétegek közötti száradási idő átlagos körülmények között 3-5 óra. A rövidebb száradási idő különösen előnyös a nyílászárók festésénél, az ajtó-ablak beragadása a vizes termékekkel könnyebben elkerülhető. Ügyeljünk arra, hogy egyes fafajtáknál (pl.tölgy, merbau, afzélia, framiré) a vízbázisú termék a fa színezéktartalmát oldhatja. A munkadarabon nem látható helyen végezzünk próbafestést - elkerülendő a természetes színezék kioldódását.
A termék alapos felkeverés után használható, általában hígítást nem igényel. Hígításhoz (ha szükséges), az elcseppent lazúr eltávolításához, a szerszámok tisztításához csapvizet használhatunk. Az anyagigény gyalult fán rétegenként kb.12 m2/liter, durván megmunkált fán ez az érték növekszik. A színtelen változatok önmagukban nem, csak színessel keverve, vagy átfestve használhatóak kültéren.
Kapcsolódó termékeink:
- Boróka lazúr
- Díszlazúr
- Lazurán Extra Tartós lazúr
- Sadolin Plus lazúr
Fedőlazúr Ezt a lazúrfélét kifejezetten a fa eltakaró, fedő festésére fejlesztették ki. Ezek a bevonatot adó, de még valamennyire természetes hatású festékek általában akril alapú, vízbázisú termékek. Igen rugalmasak, a festékfilm-réteg nem repedezik és nem pereg le. Víztaszító, diffúzióképes, UV-álló, esztétikus, matt, vagy selyemfényű bevonatot adnak. Korlátozottan mérettartó faszerkezeteken is jól védenek az időjárás viszontagságai ellen.
Ezen anyagok láttatják a faerezet szerkezetét, de már nem átlátszóak, így csak tapintásra vagy árnyékolással észrevehető, hogy faanyag lett befestve. Tapintásuk és fényük adja természetes hatásukat. Egyes típusaikból már elérhető gépi színkeverés is.
A termék különös előnye, hogy alkalmazásával az elhanyagolt, degradálódott, de még menthető, beszürkült, csúnya megjelenésű fafelület újjá varázsolható.
Feldolgozásához a csiszolást, beeresztést, ill. a favédelmet és más megelőző és köztes műveleteket (ld. bevezető részben) ugyanúgy el kell végezni, mint az egyéb lazúroknál. Általában 2-3 rétegben kell ezen termékeket fölhordani, leginkább ecsettel, de ezeknek a megtapadásához már nem annyira életbe vágóan fontos a fa szívóképessége, így a hengerezés vagy a szórás is szóba jöhet. Az egyes rétegek között (pl. alapozás után) itt is szükség lehet csiszolásra.
Az anyagfelhasználás ezekből a termékekből gyalult fán kb. 8 m2/liter rétegenként, durvább felületen az anyagigény magasabb is lehet. Előnyük (vizes bázisúak) a gyors száradás, hígításhoz - ha szükséges-, az elcseppent lazúr eltávolításához, a szerszámok tisztításához csapvizet használhatunk.
Kapcsolódó termékeink:
- Capadur Color Wetterschutzfarbe - a Capamix színezőrendszerben színezhető
- Sadolin Superdec
Lazúrok kopásnak kitett felületekre Ezt a terméktípust akkor válasszuk, ha kopásnak kitett fafelületet (járófelület-hajópadló, pultok, asztalok stb.) szeretnénk színezni úgy, hogy közben megtartjuk a fa szépségét és előnyös tulajdonságait. A kopásállóság eléréséhez különös igényeknek kell megfelelniük a fát védő bevonatoknak. Emellett meg kell felelniük a felmerülő fokozott tisztítási igénybevételnek, esetlegesen különböző kémhatású vegyületeknek (pl. alkohol, citromlé), valamint - főleg járófelületek esetén - fokozott vízterhelésnek is ellen kell álljanak . Ezek ellen a külső réteg véd, de nagyon fontos az alsóbb rétegek megfelelése is a kihívásoknak (pl. járófelület kaphat oldalról is vizet), mert azokba kell kapaszkodjon az utolsó réteg is.
Két lehetőségünk van:
Az egyik, régóta létező módszer a faanyag beeresztése páccal, vagy színezése lazúrral (mindezt természetesen megfelelő előkészítés és favédelem után), majd a felület lakkozása. A lazúrozás, páccal beeresztés ugyanúgy a fent leírtak szerint kell történjen, csak fokozottan kell ügyelni a minőségi kivitelezésre. Érdemes elvégezni a rétegek közötti finom csiszolást is, főleg a lakkozás első rétegének fölhordása előtt. A lazúrra vagy a pácra felhordott lakk minősége, kopásállósága igazodjon a felhasználási területhez. A legnagyobb igénybevétel a járófelületen történik, padlóra, más erősen igénybevett felületre parkettalakkot használjunk. A lakkozást ecsettel, kefével vagy hengerrel lehet elvégezni. A pác vagy lazúrozás lakkal való összeférhetőségére különösen ügyelni kell, lényegében minden esetben javallott próbafestést végezni a lakkal.
A másik megoldás a szaküzletekben megjelent, a járófelületre kifejlesztett kopásálló lazúr felhordása, ami jó tulajdonságaival sok súlyos problémát old meg, de a felhasználási területe korlátozott. Felhasználását gombaölő tartalma miatt elsősorban kültéri járófelületre ajánlja a gyártó.A selyemfényű bevonat védi a fát az UV-sugárzással és az időjárás okozta igénybevétellel szemben. Könnyen ecsetelhető és jól terül. A felvitt második réteg csúszásgátló bevonatot képez a felületen. Feldolgozásához a csiszolást, beeresztést, ill. a favédelmet és más megelőző és köztes műveleteket (ld. bevezető részben) ugyanúgy el kell végezni, mint az egyéb lazúroknál. A kezelendő fa nedvességtartalma nem lehet nagyobb 18%-nál. Az anyagot két rétegben ecsettel szálirányban hordjuk fel, úgy, hogy egyenletes homogén felületet kapjunk. Az első és a második réteg között legalább 5 óra, ha harmadik réteget is felhordunk, akkor 24 óra száradási időt biztosítsunk. Az anyagfelhasználás erősen függ a kezelendő fától, de kb. 8 m2/liter rétegenként.
Kapcsolódó termékünk:
- Sadolin Terrace kültéri padlólazúr
Tippek, tanácsok, tapasztalatok
A pác és a vékonylazúr tapadóképessége gyengébb, a vastaglazúré erősebb. A pácoknak és a vékonylazúroknak szükségük van a beszívódásra, míg a vastaglazúrok kevésbé szívóképes felületen is inkább "megállnak", azaz megtapadnak. A vékonyabb anyagok nem szívóképes felületen leginkább meg/lefolynak. Ezeket az anyagokat célszerű ecseteléssel fölhordani (a mártás ritka), hogy minél jobban meg tudjanak kapaszkodni a fán. Léteznek speciális, akrilszálú lazúrozó ecsetek, amelyeknek nagyon finomra hasított végük biztosítja, hogy a lazúrréteg nagyon szép, egyenletes legyen - ez különösen a zselés jellegű vastaglazúroknál fontos. Hengereléssel vagy szórással ezen termékek nem dörzsölődnek be.A jobb tapadást elősegítendő nemcsak lakkozásnál, hanem lazúrozásnál is szoktak rétegek közötti csiszolást végezni. A rétegek közötti csiszolás nemcsak a tapadást segíti, sokkal szebb, simább felületet kapunk, ha az első réteg lazúr által felhúzott szálakat egy finom csiszolóval eltávolítjuk.
Gyakori hiba, hogy a vastaglazúrokat jó vastag rétegben szórják, vagy hengerelik. Ezzel a módszerrel gyorsan látványos felület alakul ki, de a gyors, felületes munka visszaüt. Inkább előbb, mint utóbb a felvitt réteg levelesen elválik a fától a gyenge tapadás miatt. A faanyagot gyakran nevezik "élő anyagnak", ami nagyon találó, ugyanis - főleg a páratartalom függvényében - nagy alak- és/vagy méretváltozásokra (duzzadásra, zsugorodásra, hajlásra) képes. Így könnyen érthető, ha valamilyen réteg van a fán, az együtt mozog a faanyaggal. A felületi réteg, amely a fába nem kapaszkodik mélyebben, könnyebben elválik és nem követi a fa alakváltozásait.
Általános hit, hogy a pácok, lazúrok, fedőfestékek is tartalmaznak favédőszert, de ez csak nagyon korlátozottan igaz – így ez inkább tévhit. A kereskedelemben kapható egy-két termék, amelyet 2 az 1-ben (favédő és lazúr egyben) termékként hirdetnek. A klasszikus rétegrend betartása (pórustömítés, favédelem, lazúrozás) esetén, bár az több munkával jár, az eredmény biztosított. A lazúr anyagok rendszerben alkalmazva az időjárás viszontagságai ellen (UV-sugárzás, eső stb.), valamint a gombák, növényi- és rovarkártevőkkel szemben megvédik a fát. A lazúrfesték által képzett filmréteg fizikailag védelmezi a fát, a károsító anyagok nem érik el közvetlenül a faanyagot. A sértetlen bevonaton a kártevők nem jutnak át, táptalaj hiányában nem telepednek meg. Természetesen a védőréteg erőssége nemcsak a bevonat vastagságától, hanem a rugalmasságától is függ. A rugalmas, jól tapadó bevonat együtt mozog a fával. A védőréteg sérülékenysége az alapozástól (favédelem) erősen függ, a mélyen beszívódott alapozóra felhordott lazúr sokáig sértetlen marad.
A lazúrok és pácok színe nagymértékben függ a fafajtától, illetve hogy milyen vastagságban (hány rétegben, milyen módszerrel, pácoknál a hígítás függvényében) hordják föl. Az előbbi változók függvényében, több árnyalatnyi eltérés is lehet. A vastagabb, felületképző bevonatoknak a színe már az első rétegnél markánsabbnak tűnik, de általánosan érvényes, hogy minél vastagabban hordjuk föl a bevonatokat, annál sötétebb lesz a szín. Ha az ember nem biztos abban, hogy milyen lesz a szín, vagy milyet szeretne, érdemes először világosabb árnyalatú páccal/lazúrral próbálkozni valamilyen próbafelületen. A már felhordott sötétebb árnyalatot lazúrral világosítani nem lehet. Az öreg, szürke, színhibás vagy sötétre lazúrozott fafelület világosabbra festése csak fedőlazúr alkalmazásával lehetséges. A fedőlazúrral fedett fafelület csak sejteti a fa erezetét, tehát a jellegzetessége nagyban elvész. A szaküzletekben lazúrok színkeverésére is mód van, de a bosszúság elkerülése végett tudnunk kell azt, hogy a boltban látható színminta kollekciók egy adott fafajtán mutatják a színt. A vásárló azonban a saját munkafelületén csalódottan tapasztalja az árnyalat eltérését, amit az eltérő fajtájú és szerkezetű fa okoz. A fedőlazúrok színkeverésénél már nem kell számítani színeltérésre, mert a fedőlazúr takaróképességét nem befolyásolja nagymértékben az alapfelület. Azonos anyagból különböző színeket szinte mindig össze lehet keverni, ha valaki a két árnyalat közötti színt szeretne.
Fokozott figyelmet igényel az is, hogy a lazúrok színtelen változatait a gyártók általában nem ajánlják kültéri felhasználásra. Kapható kültéren is használható színtelen lazúr is, de mindig legyünk figyelmesek arra, hogy a gyártó mit tüntet fel a dobozon. Ha egy UV-védelem nélküli lazúr kerül a fára, sajnos le kell lakkozni (kültéri lakkal), de ez természetesen már egy rétegképző anyag, így meg kell fontolni, hiszen ezt nem lehet majd újralazúrozni, csak ha eltávolítják a lakkréteget.